A többiek csak néztek hogy mégis mi bajom lehet

Dóri:

           Én nem rohantam fel... hanem beültem a konyhába

           Jamesékkel, csak ültünk a konyha asztalnál... aztán

           megszólaltam:

           -Meg kell értenetek, h miért csináltuk, Al kivan borulva

           teljesen, nem érzi, h igazán szeretnénk...

           -De mi... - James

           -Szeretjük - folytatta Dave

           -Tudom, tudom, én is szeretem, de én se mutatom ki eléggé a

           szeretetemet, szerintem, felejtsük el a mai napot, és

           próbáljunk meg jobban odafigyleni a csajra, főleg Te Dave!

           Ő már a barátnőd, felelőséggel tartozol érte!

           Mindenki lehajtotta a fejét...

           -Rendben - mondta halkan

           -És James...

           -Mondd...

           -Szeretlek - mondtam és megcsókoltam, úgy igazán... még

           soha nem csókolóztunk a többiek előtt, max szájrapuszik

           voltak:)...

           -Asszem én felmegyek Alhez - mondta mosolyogva Dave...

           -Khm... Veled tartok! - Chris

           -Mi vaaan? - Dave nem veszi a lapot, h kettesben akar

           minket Chris is hagyni

           -Semmi, csak menj!

            -Jó éjt srácok - mondtam egy pillanatra kiszállva James

           szájából

Allison:

            Lefeküdtem aludni,de valahogy nem sikerült mindig

           csak arra tudtam gondolni hogy egyedül vagyok és senki nem

           segít. Tudom hogy a srácok próbálnak változtatni de még

           csak jelét se látom annak hogy itt bármi is lesz. Kopogtak.

           - Bejöhetek?- nyitott be Dave.

           - Persze.- mondtam.

           - Miért csináltad ezt?- kérdezte Dave.

           - Nem tudom. Nagyon nehéz így, lehet hogy haza kéne mennem

           a szüleimhez csak egy kis időre. De félek itthagyni

           titeket.- mondtam.

           - A szüleidhez?- nézett rám Dave.- Itt akarsz hagyni

           minket?

           - Csak egy kis időre, nem végleg. Muszáj egy kicsit egyedül

           lennem csak egy kicsit élni akarom a saját életem.-

           mondtam.

           - Megértelek, de nem hagyhatsz itt minket.- mondta.

Dóri:

            -De megtehetem! Jár nekem is egy kis pihi... de

           azért ne haragudj kérlek, a maiért...

           -Rendben, Te se haragudj!

           -Okés, semmi - egyre közelebb kerültek egymáshoz, és

           persze, h csók lett a vége

           Másnap mire Allison felkelt már kész volt a reggeli, én

           kivételesen már nem pizsamában voltam, Jamesék mpedig nem

           videojátékoztak. A menü:

           Palacsinta, rántotta, bacon, piritós, kávé, narancslé és

           Jameinek külön egy kis Jaffa Cakes...

           Mikor mindezt meglátta Al, sztem azt se tudta,h hol van...

           Mi úgy csináltunk mintha, semmi érdekes nem történt volna,

           és mindennapos lenne a dolog...

           -Hát ti meg? - Al

           -Épp reggelizni készülünk, csatlakozol, ugye?

           -Hát még jó - Allison - de miért? és h h? – kérdezte

Allison:

           - Meglepi neked.- mondták egyszerre.

           - Köszi. Arik vagytok.- mondtam és leültem a helyemre.

           Furi volt mintha tudnák vagy legalábbis éreznék hogy el

           akarok menni.

           - Srácok!- szólaltam meg kaja végén. Ránéztem Davere aki

           csak lehajtotta a fejét.- Hazamegyek két hétre.

           - Mi?- néztek rám.- Miért?

           - Hiányoznak a szüleim és muszáj egy kicsit egyedül

           lennem.- folytattam.

           - Ugye ezt most nem mondod komolyan?- kérdezte Josie.

           - De ezt most komolyan mondtam. Holnap indulok.- mondtam.

Dóri:      

            -Hát ez gáz... - szólaltam meg

           -Ne haragudjatok - mondta a csaj

           -Jólvan - mondtuk majdnem eygszerre

            Aznap nem csináltunk semmi érdekeset csak dumálgattunk,

           aztán hamar eljött a másnap... amikor Al indulni készült...

Allison:

          Fél 10kor felraktak a vonatra és irány Liverpool.

           Anyuékat este már felhívtam hogy ma megyek hozzájuk. Mikor

           megláttak anyu örömében elsírta magát és mindenképp azt

           akarta hogy meséljek nekik hogy mi van otthon így

           elkezdtem.

           - És mi van Jamesel és Josieval? Még mindig együtt vannak?-

           kérdezte anyu.

            - Igen. Még mindig.- :) mosolyogtam bár belül nagyon

           szomorú voltam hogy otthagytam őket.

           - És nem akarja eljegyezni a kislányt?- kérdezte apu.-

           Hiszen már két éve együtt vannak.

           - Nekem még nem mondta egyikük sem hogy házasodni

           szeretnének. Bár jó lenne. Talán felnőnének és mondjuk

           örülnék egy kisbabának is. Bár szerintem nem terveznek

           semmi ilyesmit. Na én azt hiszem megyek aludni. Hosszú volt

           az út és még fel akarom hívni őket hogy mi van otthon.-

           mondtam

Dóri:

            Dave azon gyötrődött,h még alig kezdtek el járni,

           máris megpróbáltatások sora van jelen, plusz még nem is

           láthatja... Chrisnek randija volt, de őt is idegesítitte, h

           nincs otthon Allison. James és én moziba mentünk, Steve és

           Danny pedig elmentek sztriptíz bárba. Megint. Ha baj, úgy

           látszik nekik ez a megoldás mindenre... Aztán otthon

           csörgött a telefon, Dave vette fel:

           -Szia - szólt bele bnőm

           -Allison.. szia! Jól vagy?

           -Miért lennék rosszul? - kérdezte

           -Nem tudom, nem volt semmi baj az úton?

           -Dehogy! Nyugi! Minden rendben... anyuék örülnek,h most itt

           leszek egy kicsit...

           -Azt elhiszem.. de mi van velünk?

           -Semmi, nem vagyok az anyátok... kibírjátok nélkülem is -

           mondta

Allison:

            - Bocs nem akartam leharapni a fejed.- nagyon

           szégyellem magam azért hogy mindig rajta vezetem le bajaim.

           - Semmi.- mondta szomorúan.

           - Na és mit csináltok otthon?- kérdeztem.

           - Jamesék moziba vannak, Danny és Steve megint a

           sztiptízbárban, Chrisnek randija van.- sorolta.

           - És te mit csinálsz?- szegénykém úgy sajnálom.

           - Egyedül ülök a TV előtt és rád és rám gondolok.- mondta

           éreztem hogy itt még bajok lesznek.

           - Na jó én ezt így nem birom. Pakolj össze és gyere

           utánam.- mondtam.- Nagyon hiányzol!- és elkezdtem bőgni.

Dóri:     

            -Ezt most komolyan gondolod? - Dave

           -Aha... - Al pityeregve

           -De... mi van azzal,h magányra vágysz? Stb.. stb...

           -Magányra vágyom, de lehetek veled is egyedül:P 

            mosolyodott el

           -Ez nem vol értelmes...

           -Tudom - Al nem tudta,h sír vagy nevet...

           -Az a lényeg,h gyere, már ma? Oké?  - folytatta

Allison:

            - És mi lesz a többiekkel?- kérdezte.- Tudod a munka

           meg minden.

           - Engem most a munka se és más se érdekel csak te.- hűha

           most nagyon vágyom a társaságára.

           - Hm.... Megkérdezem a többieket és ha elengednek akkor

           holnap megyek.- mondta.

           - Köszi. Szeretlek.- ritkán mondtuk egymásnak azt a szót

           hogy szeretlek de ha igen az mindig nagyon őszinte volt.

- Én is. Jó éjt!- majd leraktuk.

- Jaj Istenem.- sóhajtottam.- Miért ilyen nehéz? Pedig még

csak most kezdtük el és máris minden ellenünk van.

Dóri:

A telefon után, olyan 15perccel értünk haza, James

és én... Dave rögtön letámadott minket:

-Holnap megyek!!!!

-Hová?

-Alhez:P

-Mi ez a hirtelen elhatározás? Különben is... nem úgy

volt,h magányra van szüksége?!  - James

-Jah, vmi ilyesmit mondott... - én

-De felhívott és azt mondta,h menjek oda, és holnap asszem

oda is megyek! - Dave elég határozott volt..