-Rendben...

           -Köszi, h hazahoztál...

           -Nincs mit...

           *csak állnak és állnak mindketten a földet bámulva*

           majd Orsi megfordul és beteszi a kulcsot a zárba

           -Akkor jó éjt! - fordult vissza mikor belépett a lakásba

           -neked is, szia - mondja Matt... és elindul a kocsija

           felé. *Orsi szomi* majd megfordul:

           -Ezt majdnem elfelejtettem - mondta vissza ment és adott egy

           puszit Orsi szájára

            Orsi boldogan nézte ahogy Matt kocsija távolodik.

           Majd bement a lakásba és az ajtónak támaszkodva

           visszagondolt a múltra és arra hogy mit csináltak Mattel.

Allison: 

          Közben a srácok elkészültek és mi is hazafele tartottunk és

           elemeztük a klippet. Mikor hazaértünk mindenki elvonult a

           szobájába mert hullafáradtak voltunk.

            James és Josie nagyon gyorsan mentek fel a szobába.

           Nem értem honnan van még ennyi energiájuk, de James

           mindenképp be akarja vasalni az igéretet amit Josie tett,

           azt a nem publikus dolgot amit úgyis mindenki tud. Mi is

           felmentünk. Dave elkísért a szobámig talán akartam h

           bejöjjön de mégse hívtam be. Nem akarom h ennyire könnyen

           megkapjon. A srácok még leskelődtek egy sort mert jó kis

            mozi volt nézni ahogy Dave és én beszélgetünk és

           elköszönünk egymástól.

           - Jó éjt!- nyomtam egy puszit az arcára.

           - Csak ennyi?- nézett rám szomorúan.

            - Jaj Dave......- megcsókoltam.- Megfelel?

           - Most mi a baj?- nézett rám.

           - Hiszen még csak nem is járunk, úgy hivatalosan.- hát igen

           ami a szívemen az a számon.

           - Szeretnéd?- mélyen a szemembe nézett.- Allison....-közben

           egy csomó szájrapuszit adott.- .... lennél a....- megin

           egy.- ... barátnőm?- és még egy.

Dóri:

            - Nem tudom... - mondta Al

Allison:

            - Mi az h nem tudod?- nézett rám mérgesen Dave.- Ezt

           akartad nem? Megtettem és most csak ennyi: "Nem tudom" Hát

           ez kész. Na jó nekem nem kell egy ilyen határozatlan csaj.-

           nagyon kiakadt.

           - Dave várj!- szóltam után alig halható hangon.- Én

           nem.......

           De Dave már a szobájában volt. Ez a bolond a szekrénnyel

           boxolt.

           - Ezt nem hiszem el.- dühöngött.- Miért? Erre a pillanatra

           vártam amióta megismertem és csak annyit mond "Nem tudom".

           Amíg ő bent dühöngött a szobában addig én kint ültem az

           ajtóm előtt és sírtam. Olyan buta vagyok ha szeretem akkor

           miért nem mondom meg neki? Minden volt a fejembe.

           Öngyilkosságtól kezdve mindenféle gondolat. Naná a srácok

           ugye mindent láttak így amint észrevették hogy sírok

           kijöttek hozzám és vígasztaltak.

           - Ez a gyerek bolond!- mondta Steve.

           - Nem ő a bolond hanem én. Nem tudom hogy miért mondtam

           csak annyit hogy nem tudom, pedig én nagyon is szeretnék

           járni vele, csak nem tom nekem olyan vadnak tűnik.-

           magyaráztam a srácoknak.

           - Hát vagy menj be hozzá vagy menj aludni és akkor vagy

           most vagy holnap megbeszélitek.- ez volt Chris tanácsa.

            - Oké, ti is menjetek.- megvártam amíg elvonulnak

           majd ottmaradtam a szobám ajtajában és néztem Dave

           szobáját.

           Már jó régen ülhettem ott és csak bámultam ki a fejemből

           amikor kinyílt az ajtó és kilépett rajta Dave. Csak annyit

           hallott hogy vki szipog.

           - Ki az?- kérdezte.

           - Csak én.- válaszoltam halkan. Majd odajött hozzám.

           - Mióta ülsz itt kint?- hajolt le hozzám.

           - Amióta összevesztünk.- mondtam.

           - Na gyere, fel fogsz fázni.- felkanalazott a földről és

           bevitt a szobájába.

           - Dave.- ő leült az ágy szélére.- Én nem azt akartam

           mondani, csak féltem.....

- Kitől? Tőlem?- kérdezte.

 Dóri: 

            -Aham... - válaszolta Al:P

Allison:

            - Dehát miért?- nézett rám árgus szemekkel Dave.

           - Nem tudom.- felálltam.- Tudod én már régóta többet érzek

           mint barátság csak sose mertem kimutatni.- fogtam bele a

           mondókámba.

           - Én is többet érzek, sokkal többet.- jött oda hozzám és én

           mélyen néztem a szemeit.- Szeretlek, kislány! Érted?-

           felkapott és elkezdett pörögni.

           - Én is téged.- ennél a pillanatnál megállt és lerakott az

           ágyra.

           - Nálam alszol?- kérdezte.

           - Ha elférek.- mosolyogtam.

           - Egy ilyen csajnak mindig van helye az ágyamban.- na ez

           rosszul jött ki de ez van nem fogunk mindenem összeveszni.-

           Hupsz ez rosszul jött ki.

           - Semmi baj. Átmegyek a pizsimért. Addig öltözz át.-

           másztam le az ágyáról.

           - Hey baby én pucéran alszok.- húzott magához.

           - Hát ha még mindig szeretnéd hogy veled aludjak akkor

           nem.- vigyorogtam.

           - Oké, oké. Na menj mert a végén nem engedlek ki a szobából

           és te leszel a börtönbe zárt királylány, Dave bácsi

           börtönébe.- röhögött.

- Jaj csak azt ne.- rohantam ki a szobából át a sajátomba.

  Dóri:         

            Al aztán visszament Dave-hez és még elég sokáig

            dumáltak, aztán elaludtak, nem történt semmi... csókon

           kívül... másnap reggel kézenfogva jöttek le az asztalhoz

           már mindenki rájött,h mi van és direkt nem is kérdeztünk

           semmit csak egymásra néztünk, de James nem fogta fel a

           dolgokat:

           -Hát ti meg? - kérdezte

           -Mi van velünk?-kérdezett vissza Dave

           -Hehe... hát ti összejötettek... - állapította meg nagyon

           ügyesen - hehh, ezek összejöttek - mutatott vigyorogva

           szegény Davékre, Al már tiszta vörös volt..... szegény, nem

           bírja a starpát:P

           -James, szívem - szóltam neki

           -Tessék? - nézett rám

           -Fogd Be! - vigyorogtam gúnyosan

           -Ez az! - helyeselt Chris

           -Néha nem ártana - dünnyögött Danny

           -Hát nem - mosolygott Steve

           -Most miért? Mi van? Mit mondtam? - erre nem mondtunk

           semmit csak ott hagytuk egyszerre a drágámat:P

Allison:           

Szegény James egyedül fejezte be a reggelit de

           utána szó nélkül elpakolt és felment a szobájába.

           - Szerintem menj utána.- súgtam Josienak.- Tuti

           megsértődött.

           - Hát végülis igazunk volt.- vonta meg a vállát. De mivel

           nagyon csúnyán néztem felállt és felment.

           Fogalmam sincs miért de a saját szobájukba bekopogott.

           - Jöhetek?- kérdezte Jamest.

           - Persze.- Josie bement a szobába és leült az ágyra.- James

           én nem akartalak megbántani és a srácok sem csak néha nem

           kéne megszólalni amikor olyan a helyzet. Amúgy is elmondták

           volna maguktól is.

           - Jó, oké tudom hogy hülye voltam.- felállt a földről és

           odament Josiehoz.

- Szeretlek!

           - Én is.- majd megcsókolták egymást és ezután kézenfogva

           jöttek le az emeletről.

            -Nah megjött a gerlepár - szólalt meg Steve

            -Steve - szóltam neki

           -Fogd be!

           -Nem gondolod,h kicsit sokszor kéred az embereket arra,h

           fogják be? - ércelődött:S:P :D