Reggel 9 óra van és igen, megint késésben vagyok. Mint mindig. Miután nehezen kikászálódok az ágyból szuper gyorsasággal felkapok egy szoknyát meg egy felsőt, majd egy szuszra megiszom a szokásos adag kávémat, és 9.21-kor már indulásra készen állok. Igaz cipő még nem nincs rajtam, de azt szokás szerint a liftben :D. Miután bezárom a lakást, beszállok és megnyomom a 0-ás gombot. Majd megpróbálom becsatolni a kedvenc, de legkényelmetlenebb cipőmet… az egyikkel már majdnem kész vagyok, amikor megáll hirtelen a lift én meg előre zuhanok, a táskámból meg természetesen kipotyog minden. Miközben négykézláb próbálom meg összeszedegetni a cuccaimat, meglátok két lábat, amihez sajna egy test is tartozik. Felnézek és egy szőke srác mosolyog rám.

- Hi – köszönök zavartan

- Nem kéne egy kis segítség? – kérdezi és lehajol hozzám. Két perc alatt összeszedjük a holmiimat. Én felállok összekócolt hajjal, egy telegyömöszölt táskával és egy fél pár cipővel a kezemben. A lift újra elindul. Csak zavartan állok a srác mellett, majd a nagy csendbe behintek egy ’köszi’-t. Az ajtó közben ismét kinyílik, de szerencsére már a földszinten.

A fiú elmosolyodik és megszólal:

-Nincs mit, de nem kéne felvenni a cipődet? Kint elég hideg van

-Ööö, hát igen – felkapom a és életem leghosszabb egy perce alatt becsatolom. A fiú közben tartja nekem az ajtót. Mikor kész vagyok, felállok és egy „aranyos” mosollyal kiindulok a halba. Ő is mosolyog rám. Egyre magabiztosabb vagyok, pórbálom összeszedni magam… már majdnem kijárathoz érek, amikor egy reccsenést hallok és újra a földre zuhanok. LETÖRT A CIPŐM SARKA!!! Ráadásul olyan szerencsétlenül érek földet, hogy a szoknyám is elszakad. Ekkora égést! Megpróbálok feltápászkodni, persze az ari szöszi fiú megint segít, de inkább ne tenné, mert véletlen ráállok a letört cipősarkamra és elcsúszok. Persze őt is rántom magammal. Nem tudom, hogy sikerül, de ráesek szegénykére és, amikor újra próbálok felállni, beletérdepelek a… tudjátok milyébe. Erre Ő elég furi fejet vág (amit nem is csodállok). Nagy nehezen felállunk. Természetesen már az egész hotel minket néz, aminek tiszta szívből örülök, de megpróbálok, csak a srácra figyelni és nagy nehezen megszólalok:

-Ne haragudj, bocsi, sajnálom, jól vagy? Nem akartam… tényleg.

-Nyugi nem baj, többször nem kell bocsánatot kérni

-De nem fáj a… ? – kérdem

(elmosolyodik) –Túlélem, max már csak keresztapa lehetek

Erre bevetek egy erőltetett mosolyt, mintha vicces lenne.

-Oké, akkor én most visszamegyek a lakásomba és élve eltemetem magam. Azért még egyszer bocsi.

Elindulok a lift felé, de utánam kiált:

-Várj - (megállok) - még a nevedet se tudom.

-Dóri - felelem, de nem merek megfordulni

A lakásomba érve felhívtam a szerkesztőséget, hogy képtelen vagyok bemenni. A főnököm nagyon örült nekem, nem elég, hogy mindennap elkések, ma még be se megyek. Hát ez van, valahogy túlélik :D.

Másnap reggel fél órával korábbra állítottam az órát (nyolcra) így fél kilencre nagy nehezen kikászálódok az ágyból. Isszonyat nehezen elkészülök és még a kávémra is jut idő. Szuper minden, de valószínűleg el fogok aludni a kormánynál. Na mindegy. Mindent megteszek azért, hogy a tegnapi dolog ne ismétlődjön meg. Remélem soha többet nem futok össze azzal a pasival.

9.02. :

Már indulhatok is (reggelente rohadt gyorsan össze tudom kapni magam). És büszkén jelenthetem rajtam van a cipőm is (na nem a tegnapi). Kimegyek a parkolóba, beszállok a kocsimba és rádiót hallgatva szép nyugisan elindulok, van még időm:D… életemben először nem fogok elkésni. Lassan megérkezek az első piroshoz utálok várni, de legalább elővehetem a napszemcsimet… és ezt nem hiszem el!! Leejtettem!(Ilyenkor merül fel bennem a kérdés: Miért? Miért pont mindig én???) Na mindegy… elkezdem keresni. Mikor már majdnem megvan valaki rámdudál. (Itt van az a pillanat, hogy megijedek) Az nem elég, hogy beverem a fejem a kormányba, de még a kocsit is rosszul indítom el és véletlen hátra tolatok. Természetesen bele a mögöttem álló kocsiba. Most már nem véletlenül verem a fejem a kormányba. Mikor abbahagyom az „önkínzást” belenézek a visszapillantó tükörbe, hogy jön e már a mögöttem álló kocsi vezetője… és jön. Olyan ismerős az arca… ugye nem?! Mondd, hogy nem… de Ő az!!! Na neeee! Mit vétettem?? Csak egy szót tudok nagy magányomba kinyögni:

-BASZKI!!!

Lehúzódom amennyire, csak tudom (hátha nem vesz észre :P),de sajna nem lettem láthatatlan. Ideért. Ááááh kikészülök… itt a vég

Odaér az ablakomhoz és bekopog, lehúzom az ablakot

-Hi Dóri –köszön a srác, aki előtt tegnap totálisan beégettem magam

-Sziaa… ugye nem érsz vele sokat, ha azt mondom bocsánat?

(közben persze dudál a mögöttünk álló kocsisor, az okosabbak meg átmennek a másik sávba:P)

-Hát sokat nem érek vele, de legalább tudom, hogy nem direkt csináltad (röhög)… amúgy jól vagy?- kérdi

Meghaloook azokután, amit műveltem vele az elmúlt 48 órában még az érdekli, hogy jól vagyok e.

-Aha, köszi –felelem- Te?

-Még élek… amúgy van biztosításod?

-Ja van, szerencsére.

-Na akkor minden oké, majd kifizetik a károdat.

-Ez most komoly?! Semmi pereléssel fenyegetőzés?

-Miért? Mindketten élünk, szóval nincs nagy gáz, azért valamit kérnék, de azt se muszáj!

-Mi lenne az? Ezek után neked mindent:D.

-Megadnád a számod?

-Persze

Gyorsan felírom neki egy cetlire a kezébe nyomom elköszönök és padlógázzal (na jó ez kicsit nagyon nagy túlzás) hajtok a szerkesztőségbe. Persze Chloe (a főnököm) már az irodám ajtajánál várt vörös fejjel. Mikor odaértem, csak egy „sziá”-t tudtam kinyögni.

-TUDOD TE MENNYI AZ IDŐ?!

-Ööö nem…

-10.06 van(ránéz az órójára)… mostmár 07... Hányra kell neked beérned?

-Fél tízre? –kérdezem nagyon halkan

-Pontosan, akkor most már csak egy kérdésemre válaszolj: miért csinálod mindig ezt velem?? Egy munkahely se bírt volna ki annyi késést, amennyit én már elviseltem neked! Nagy szerencséd, hogy akikkel csinálod az interjút is késtek, így nem egy fél órája csak öt perce várnak rád.(közben én „megbánóan” nézek rá)… Ne jó ezt az egyet. Ezt az egyet még elnézem neked, akkor HA csinálsz egy rohadt jó riportot, és ha nem késel többet .Naaa és most futás, nem akarjuk jobban megváratni őket, ugye?!

-Nem, dehogy! Imádlak -elindulok a riport-szoba felé, de meg kell forduljak – Mi is a nevük?(a bandának, akikkel most fogom csinálni az interjút, most feledzték fel őket… vagy ők fedezték fel saját magukat, nem tudom :PP)

-Ööööö… valami Busted vagy ilyesmi

-Oké -felelem -de hülye név -ez csak ilyen hangos gondolkodás féle:P Nah ahogy ezt a mondatot kinyögöm, meg fordulok és ki áll mögöttem?(Vagyis most már előttem) A szőke pasi! Ezt nem hiszem el!!

-Mit, mit keresel Te itt? -kérdem

-Én vagyok a hülye nevű banda egyik énekese, amúgy a szintén hülye nevem James. Gondoltam megosztom veled a nagy hírt, ha már Te vagy a riporter:D

-Nincs hülye neved! Tényleg… és a bandának sem. Nem úgy értettem. Ááá ilyen tényleg nincs, most őszintén mennyi esélye van annak, hogy két napon belül háromszor égetem be magamat…

-Nem sok, de úgy látszik vannak még véletlenek:P. De hagyjuk -ezzel kijjebb nyitja az ajtót és mutatja, hogy menjek be. Két másik srác ült a szobában. (Egész jól néznek ki) Mindketten felállnak mikor belépek, és egymás után kezet nyújtva bemutatkoznak. Az egyik srácot Mattnek hívják (rövid barna haja és szeme van) míg a másikat Charlie-nak (szőkés-barna haj, szintén barna szemek). Miután megtörténik a nagy bemutatkozás, leülnek, és csak vigyorognak egymásra miközben néha rám néznek. Én is leülök velük szembe, majd betoppan kb. 5 perc múlva James, aki közben kiment kóláért a büfébe. (Eddig mi meg annyit beszéltünk, hogy várjuk meg Jamest ne kezdjük el nélküle… meg ment néha kettőjük közt a sugdolózás)

James mellém ül le, amit kicsit furcsállok, mert a másik két srác mellett is van hely, de mindegy.

-Na mi a mi a pálya? Azt hittem mire visszaérek rég elkezditek -szólal meg miközben felbontja az üdítőjét

-Megvártunk nehogy lemaradj valamiről -Matt

-Oh, de édesek vagytok –röhög

-Akkor vágjunk bele –mondom halkan, de szerencsére meghallják:P

-Oké

-Pontosan mikor alakultatok?

-Kb. 1,5 hónapja –Charlie

-Értem és hány fellépésen vagytok túl? -na jó, hogy haladjon a történet, nem írom le még milyen „sablon” kérdésekkel zaklattam őket, szóval lapozzunk az érdekesebb részéhez:

-Van barátnőtök? –erre a kérdésre mindhárman elmosolyodnak

-Most egyikünknek sincs, de Jamesnek bejön valaki –röhög Matt

-Naa ne célozgass, fogd be Mattie!

-És mióta ismered? –fordulok oda hozzá

-Csak pár napja, de tuti, hogy nem jövök be neki

-Ne legyél már kishitű, helyes és ari srác vagy, milyen cuki voltál velem is! Csak menj oda a csajhoz és mondd meg neki kerek perec (:P), hogy tetszel nekem, biztos, hogy a nyakadba fog ugrani :D

Közben Matt Charlie-nak(az legyen titok, hogy én honnan tudom, mit súg Matt Charlie-nak:PPP) :

-Ugye most nem magára gondol a csaj?

-Nem hinném, de hogy felcsillant James szeme.

-Jó egy próbát megér… de mi van, ha visszautasít?!

-Nem fog! Ha meg mégis akkor nem érdemel meg és nem tudja, hogy mit hagy ki. –én

-Dóri neked van pasid? –szól közbe Matt

-Aha, most leszünk fél évesek, de miért?

James ”kirohan” a szobából.

- … hát csak ezért. Te tetszel neki, de nagyon. Tegnap óta csak rólad beszél.

- Utána megyek -mondom

-Minek??? Semmi értelme nem lenne, majd én…

Mikor utoléri Jamest, megfogja a karjánál

-Figyu ne verd már ekkora dobra a dolgot, gondolhattad volna, hogy van pasija. –Matt

Tudom, de reménykedtem… és ahogy most is rámnézett. Én azt hiszem szerelmes vagyok belé.

-(Matten kitör egy nagy röhögés:P) Te nem szerelmes, hanem iszonyat hülye vagy. Alig két napja ismered, még a vezetéknevét se tudod… Ja de, na mindegy nem ez a lényeg. Érted mire gondolok! Szerintem annyi bajod van, hogy rég nem voltál csajjal, este elmehetnénk valahova és felszedünk majd neked valami csini nőcit.

-Oké, lehet, hogy igazad van.

-Nem lehet hanem biztos és most gyere vissza

-Nem megyek. Ha még van valami kérdése velem kapcsolatban, válaszolj rá helyettem.

-Oké, akkor majd találkozunk.

Elköszönnek egymástól, és Matt visszajön:

-Na mivan? -kérdem

-Semmi, hazament, túl fogja élni a dolgot. Fejezzük be az interjút nélküle.

-Jó -felelem és lebonyolítjuk a dolgot, majd megyek és összedobok egy jól kinéző kis cikket. A jövő heti számban már benne is lesz :D

Megmutatom délután Chloe-nak, amit írtam és csodák csodájára megdicsér. Hittétek volna? … Én sem:PP

Hatra érek haza és bevágódok az ágyba dvd-zni egy nagy adag popcornal. Majd valaki kopog. Leállítom a filmet és kinyitom az ajtót. A pasim az (Kevin) egy csokor virággal. (Hát nem ari tőle?)

-Szia édes, mit keresel itt? -kérdem és adok neki egy csókot

-Szia, nem mondod, hogy elfejtetted, hogy ma megyünk bulizni?

-Jajj de… bocsi(közben bejön és bezárom az ajtót)nem lehetne, hogy itthon maradjunk és nézzünk meg egy filmet? Egybe már bele is kezdtem.

-És mit nézel a titanicot? –de szemét :DDD

-Nem… na jó igen

-Hanyadszorra akarod megnézni? Húsz-huszonötödjére?

-Nem… csak kb. ötödszörre :DD Jól van Jack megvár azzal, hogy megfagyjon, menjünk, gyorsan összekapom magam, addig ülj le.

-Na ez a beszéd, amúgy ezt neked hoztam –mondja és végre odaadja a csokrot

-Köszi, imádlak, vízbe tennéd? –na jó most én vagyok szemét:P

-Oké, de akkor siess.

Kemény 1 óra alatt elkészülök, de csak azért, mert Kevinnel 20szor összegabalyodunk közben, de mindig sikerül leépítenem :PP. (muszáj néha magabiztosnak lenni… kár, hogy én soha nem vagyok az :D)

-Akkor indulhatunk? -kérdem

-Aha

Beszállunk a kocsijába (gyönyörű fekete Carrera –ja van, barna bőrülésekkel :D) és elhajtunk egy ilyen diszkófélségbe, de igazából nem is diszkó, hanem egy ilyen elit hely, rohadt jó zenével és hangulattal. De nem ez a lényeg. Hatalmas sor áll előtte, de minket beengednek soron kívül, mert Kevin ismeri a tulajt. Leülök a szokásos helyünkre, Kevin elmegy nekem egy koktélért. Elvileg már itt kéne lennie a barátainknak, nem tudom, hol lehetnek, vagy az is lehet, hogy itt vannak, csak nem futottunk még össze … mindegy majd csak talizunk. Visszajön az én édes „koktélos pasim” , elém rakja a kedvenc italomat és megcsókol (annyira szeretem). Dumálunk egy 15 percet aztán felajánlja, hogy menjünk táncolni, ami kicsit furcsa, mert általában én nyúzom, hogy pörögjünk egy kicsit… bemegyünk a parkett közepére és mivel pont egy lassú szám megy összebújva táncolunk.

Megcsókolja a nyakamat, majd a fülbe suttog:

-Édes kérdeznem kell valamit…

-Mondd –felelem és ránézek

-Lennél a feleségem? Nem kell most rögtön válaszolni! Ráérsz, csak kérlek gondold át a dolgot.

NA ERRE AZTÁN NEM SZÁMÍTOTTAM!!

-Ööö… most azt hiszem le kell ülnöm –mondom és vissza megyek az asztalunkhoz

Csak ülök és gondolkodom, kédések merülnek fel bennem:

Nem vagyok én ehhez túl fiatal? És ha nem is szeretem annyira amennyire gondolom? Mi lesz ha két hónap múlva elhagy?

De ezek után eszembe jut, hogy mennyi örömet okozott nekem mióta együtt vagyunk… imádom ezt a srácot ez nem kétséges! Akkor meg mitől félek??

-Igen! –mondom hangosan

Kevin rámnéz

-Mit mondtál édes?

-Szeretlek, és igen hozzád megyek, szívesen! –mondom másodszorra és megcsókolom

Erre ő nem mondd semmit csak el vesz egy kis dobozkát, kiveszi belőle a gyűrűt és felhúzza az ujjamra… újra megcsókolom, majd ránézek az a kezemre

-Ez gyönyörű, köszönöm!

Erre újjabb csók és egy ölelés.

Még romantikázunk egy kicsit, majd felmegyünk hozzá és… (na hát igen:P) Holnap szerencsére nincs munka :D. Reggel csörög a telefonom, mivel Kevi még alszik gyorsan kimegyek vele :

-Igen? –szólok bele

-Szia csajszi? Na milyen volt az este? Mondd, hogy igent mondtál! -Orsi az, legjobb barátnőm

-Honnan tudsz Te erről?

-Tőlem kért tanácsot, már régóta tervezgette, hogy megkér, de félt, hogy nemet mondasz.

-Ja, értem, hülye ez a gyerek tudja, hogy szeretem, miért mondanék neki nemet?

-Szóval igent mondtál (síkít egyet) , áá el sem hiszem, hogy menyasszony vagy… már csak én fogok egyedül meghalni, na jó ne is fogalkozz velem! Annyira örülök

-Én is, még fel se fogtam, az egyedül ogsz meghalni részét, pedig meg se hallottam! Okos vagy, szép és sikeres, szóval téma lezárva. Na most megyek. Visszabújok mellé az ágyba :D.

-Oké puszilom és mondd meg neki, hogy gratulálok. Neked is puszi, szia

-Átadom, pussz

Visszamegyek a szobába, az ágy széléhez lépek és egy puszit akarok adni neki, és mikor odahajolok hozzá, beránt maga mellé. Kicsit hülyéskedünk meg ilyenek aztán az egész napot együtt töltjük. Holnap viszont megint munka :(.

Az emlegetett holnap vagyis ma :DD :

Reggel ugyanaz mint mindig… késében vagyok, de azért otthon veszem fel a cipőmet :D. Beszállok a kocsimba, de az nem indul… ilyen komolyan csak a mesében van. Most mit csináljak?...Bemegyek a hotelba és megkérem a portást, hogy hívjon egy taxit.

Bent:

Senki nem áll ott. Megőrülök. Nyomom folyamatosan a csengőt, de nem jön senki… Ekkor valaki hozzámszól

-Mit ártott neked az a csnegő, hogy így terrorizálod?!

Megfordulok:

-James… megijesztettél

-Bocsi

-Amúgy meg szükségem lenne egy taxira, mert bedöglött a kocsim és nem tudok bejutni a szerksztőségbe…

-Elvigyelek?

-Nem kell köszi, nem akarlak terhelni

-De nincs semmi dolgom, szívesen elviszlek

-Na jó rendben

Elindulunk a kocsijához, és útközben megszólalok:

-Ugye nem haragszol a múltkoriért?

-Dehogyis, Te ne haragudj hülye voltam.

-Oké, dehogy haragszom.

-Oké akkor senki nem haragszik senkire :DD

-Ja, és most már „jobban” vagy? –én

-Aha, elmentünk Mattékel még aznap bulizni, és kicsit feloldódtam… szálj be –mondja és kinyitja nekem a kocsija ajtaját

Az úton dumálunk egy csomó mindenről, meg röhögünk meg minden :DD

Mikor odaérünk megbeszéljük, hogy majd elmegyünk valahová, de szigorúan csak BARÁTKÉNT! Majd búcsúzóul adok neki egy BARÁTI puszit :D

Aranyos gyerek… gyerek mintha én olyan sokkal idősebb lennék *kicsit hüle*

3 percet kések csak, mert James elég gyorsan vezetett és átment egy-két piroson is, amit én soha nem merek megtenni :D. Chloe megint ott vár az irodám előtt (mily meglepő a dolog:P)

-Nem mondhatod, hogy olyan sokat késtem, csak 5perc! Legalább ma csessz már le, légyszi! Olyan jó a kedvem. –mondom, mikor odaérek hozzá

-Szia neked is! Miért kell rögtön azt hinni, hogy le akarlak cseszni? Csak gratulálni akartam, neked hallottam az eljegyzésedről :D

-Kitől?

Erre a kérdésre kijjebb nyitja az iroda ajtót és ki ül bent?

Orsi. :DD

-Hát Te meg?

-Így kell üdvözölni barátosnédet? -mondja és odajön hozzám, két pussz

-Elkért mára, hogy menjetek egy kicsit shopingolni és vagyok olyan rendes és elengedlek. Vedd nászajndéknak :P –Chloe

-Még össze se házasodtunk és máris nászajándék? Inkább legyen az az ajándék, hogy a nászútra kivehetek majd szabit.

-Jajj akkor vedd elő ajándéknak, el foglak engedni, nyugi és most menjetek, mert még meggondolom magam.

-Oké, köszi Chloe, imádunk –mondja Orsi, majd ad két puszit neki!

-Szia -köszönök

Elindulunk a lift felé:

-Mióta vagy Te a főnökömmel ilyen jóba? –kérdem Orsit

-Amióta, taliztunk egy bulin, nem voltál ott, de én nem is tudtam, hogy ő a főnököd

-Milyen bulin?

-Tudod, volt egy éve az az újságírói összejövetel, amire nem tudtál eljönni, mert épp játszottad a beteget. – Orsi is újságíró csak ő egy másik cégnél és kicsit már magasabb pozícióba (na jó kicsit nagyon nagyobba, ő a nagyfőnök helyettese, aki sztem nem sokára fel dobja a talpát és akkor övé lesz az egész cég)

-De tényleg beteg voltam 38 fokos lázam volt…